vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
„Mint halom hasított fa…”
Összefüggések
az öreg hölgy előadása ürügyén
Történt velem egy érdekes eset a minap. Ahogy befordultam a társasházunkhoz, a kukánk tetején ott feküdt egy Beszélő. Nem hittem a szememnek. Mit keres ez az újság a mi kukánkon? Ki tehette oda? A mi házunkban senki sem olvas ilyesmit. Mégis, valami sorsszerűt éreztem, s úgy véltem, engedelmeskednem kell a bennem megszólaló hangnak, megfogtam, s bevittem a házba, hogy elolvassam. Az 1996-os év áprilisi számát tartottam a kezemben, s nagy örömmel láttam, hogy Heller Ágnes nyitotta a sort A CIVILIZÁCIÓ GLOBÁLIS VÁLSÁGA c. előadásával, melyet az ENSZ fennállásának 50. évfordulója alkalmából szervezett konferencián mondott el. Magam is úgy gondolom, az emberiség kozmikus válságban van, talán megtudom, mi a liberálisok által kifundált kivezető út. Lássuk hát.
 
Heller a válság jelenségeit kezelendő, ám nem kiküszöbölhető deformációknak tartja. „A legtöbb, amit tehetünk, hogy úgy kezeljük őket, hogy ne okozzanak jóvátehetetlen vagy visszafordíthatatlan globális katasztrófát.” Ajjaj. Tehát szerinte is bajban vagyunk, ám ha ügyesek vagyunk, megtaláljuk a kiskaput, ahol kicsúszhatunk a zsákutcánkból. Lássuk. 
    „Amikor globális problémákról beszélünk, akkor a modernitás belső jellemvonásairól van szó.” 
    Tehát a mai modern élet alapvetően problémás. Jellemhibás. Szerintem is. De olvassunk tovább.
    „A mindennapi élet tevékenységei egyre jelentéktelenebbekké válnak. Ami azt jelenti, hogy az emberek elvileg szabadnak születnek, hiszen esetlegesnek születnek: semmi nincs felírva bölcsőjükre születésük pillana-tában. Ez azt jelenti, hogy szabadnak születni annyi, mint meghatározottságok nélkül születni – a szabadság egyenlő az ürességgel.”
    Heller még biztos nem hallott a karmáról, a sorsról. Sajnos, nem olvasta Hamvas Bélát sem. Még pótolhatja.
    „De az ember megfizeti az árat a szabad le-hetőségekért; az élet kockázatossá válik. Az embereknek vál-lalniuk kell az ódiumot kudarcaikért, éppúgy, ahogy sikerei-kért is egyedül őket illeti az elismerés.”
    Kezdődnek a gondok. Hogyan illethetné egyedül őket az elismerés? És a családjuk, ahol növekedhettek? A tanítóik, akik ápolgatták őket? A vallásuk, amibe kapaszkodhattak? A szellemi lények, akik vezették őket? Heller ezekről mélyen hallgat. És ismerjük: amiről nem beszélünk, az nincs. Pedig van.
    „A modern társadalmi berendezkedést nem írhatjuk le »haladóként«, szemben a premodernnel, mivel nincs egységes mércénk az összehasonlításhoz. Másfajta, és a mienk. Nem vezet visszafelé út a premodern berendezkedéshez, már csak azért sem, mert a hagyományosan rétegződött társadalom képtelen lenne eltartani annyi embert, ahányan ma osztozunk földünkön.”
    Fura érvelés, hiszen Európa népessége rohamosan fogy, ami azt jelenti, hogy a modernitás „magasabb” fokán elindul egy fékező folyamat. Ennek meg ellentmond Írország példája, ahol szaporodik az írség. Állítólag ott a modernitás mellett erősen él a hagyományok tisztelete, a vallás gyakorlása. Van itt valami összefüggés? Bizony van.
    „Tehát a legjobb, amit tehetünk, hogy feltárjuk a modern berendezkedés optimális lehetőségeit. Mivel nincs harmadik típusú társadalmi berendezkedés. Vagy az alapvető rétegződés határozza meg a funkciókat, vagy fordítva.”
    Mi határozza meg a modern társadalomban a hierarchiában elfoglalt helyünket? A társadalmi előmenetel? A funkciónk? És az emberség? És az erkölcs? És a jóság? 
    „A modern világot a tagadás fenntartja, nem pedig pusztítja. Hasznot húz a tagadásból, mivel a tagadás – és az idealizálás – élteti, ez reprodukciójának feltétele.”
    Mindent tagadni kell, ami tradicionális. Mindent tagadni kell, önmagán kívül. Lucifer.
    „A tradíció leépítése kéz a kézben jár a hagyományos erkölcsi hatalmak leépülésével.” 
    Mintha a tradíció leépítése elkerülhetetlen lenne. Pedig elkerülhető.
    „A három fő erkölcsi hatalom: a család, a civil társadalom és a (nemzet) állam; ezek képviselik a közösségi, a korporatív és a politikai erkölcsi hatalmat. De létezik egy negyedik erkölcsi hatalom is, vagy lehet, hogy ezt kellett volna elsőként említeni: a jog maga.”
    Csupa külsőség. Technika. Rendszer. Gép. Ész. Lucifer.
    „A nemzetállam... nem integráló, hanem sokkal inkább megosztó, két vagy több nemzetállam vonatkozásában.”
    A nemzetállamot ne keverjük össze az egymás mellett, jó esetben nagyobb egységben békésen élő nemzetekkel! A civil társadalom is megosztó, amennyiben a polgárok között verseny áll fenn a gazdaság terén, ám ez pezsdítőleg hat, és nem veszélyeztet, mert az esélyek egyenlőek. A rátermettebb kerekedik felül. Ez igazságos. Felteszem, ha nem gazember svindler az illető. Marad tehát a család és a jog maga, ugyebár.
    „Úgy tűnik, hogy – akár fennmarad, akár nem – a család intézménye elveszíti erejét, mint erkölcsi hatalom.”
    Tiszta beszéd. Ez is kilőve. A gőzhenger maga alá gyömöszölte a legkisebb és legfontosabb emberi közösséget is, az egészséges lelki fejlődést biztosító családot. Az emberi lélek azonban nem modernizálható. Az ember lelkének ugyanazok a „szükségletei”, mint ötszáz, kétezer, vagy húszezer évvel ezelőtt. Mi lesz, ha ez a család-válság elmélyül? Válások, családon belüli erőszak, pénzhajhászás, összeütközés a törvénnyel, végül elképesztő magány a következmény. Lelkibeteg emberek árasztják el a politikát, a pénzvilágot, a katonai vezetést, és döntenek az életünkről. Milyen megoldást javasol Heller?
    „A nagy mobiltás csökkentette például a helyi közösségek erkölcsi hatalmát. Az egyik ökológiai probléma úgyszintén ezzel a fejleménnyel függ össze. Ha az emberek szüntelenül jönnek-mennek, ha otthon helyett átmeneti szállásaik vannak, akkor közömbössé válnak a természeti környezet iránt.”
    Tökéletes analízis. Ezek a jövő-menő emberek a modern vállalatvezető menedzserek. Akiknek a kezében összpontosul a hatalom, a vezetés, tőlük függ a környezetszennyezés is…
    „Maradt-e mára egyáltalán bármiféle erős és integráló erkölcsi hatalom?” „Csak bizonyos politikai feltételekre tudunk rámutatni, amelyek megléte esetén valószínűbb, hogy az ellentmondásokat ellenőrzés alatt tudjuk tartani... Egyfajta egyensúlyra gondolok – a politikai liberalizmus és a demokrácia egyensúlyára.”
    Heller a család széthullásának tragédiájára politikai/jogi megoldást javasol? 
    „A politikai liberalizmus az egyes individuum jogainak képviseletét jelenti, a demokrácia pedig a politikai egyenlőséget és a többségi kormányzást, azzal a meggyőződéssel, hogy a többségnek mindig igaza van.”
    Ha jól értem a szavait, a liberalizmus a jogokat képviseli, de nem látom, hogy ki képviseli a kötelességeket? A liberalizmus jegyében joga van a férfinek elhagynia a családját, elválnia lelkileg összetört feleségétől, ráhagyva két gyermekét. Ezek a jogai. A kötelessége pedig az, hogy rendesen fizetnie kell a – bevallása alapján valószínűleg csekély összegű – gyerektartást? Jól értem? Ennyi? Mi lesz a nőkkel, ha mi „férfiak” folyton odébbállunk „öregecskedő” asszonyainktól a fiatal, igéző nőcskék kedvéért? Egyébként a többségnek ritkán van igaza.
    „A liberalizmus és a demokrácia együttesen határozzák meg... valamennyi erkölcsi hatalom összetevőit, így tehát ők maguk is erkölcsi hatalmak.”
    És ki fogja felnevelni a gyermekeket? A liberalizmus?
    „Ha ez a két erkölcsi hatalom nagyjából egyenlő mértékben formális és megőriznek bizonyos tartalmat is, akkor a modernitásnak nemcsak arra van esélye, hogy fennmaradjon, hanem arra is, hogy önnön határain belül kibontakozzék.”
    Ja, még ki sem bontakozott? Te jó Isten! És egyáltalán: mik azok a bizonyos tartalmak? 
    „Igaz, a politikai liberalizmus és a demokrácia közötti helyes egyensúly nem orvosolja az általam felsorolt, vagy röviden tárgyalt bajokat. Újra csak megismételhetem, hogy ezek nem olyan problémák, amelyek megoldhatóak.”
    A csúcspont. Katartikus vallomás. Heller képtelen megoldást találni a világ bajaira! Mennyire sajnálom, mi több szánom Hellert. Ez egy rossz, kifundált rendszer, amely éppen emiatt fog rövidesen felszívódni az időben. Ha nem egy háború törli ki… 
    „Ám ha sikerül megteremteni demokrácia és liberalizmus helyes egyensúlyát, nem csupán az államokon belül, hanem az egyes integrált régiókon belül is, akkor jó esély lehet arra, hogy a modernitás fennmarad globális szinten. És a modernitás csak akkor maradhat fenn, ha globális szinten marad fenn.”
    Itt a vége. A végszó elhangzott. Ez az előadás az iraki inváziót majd’ nyolc évvel előzte meg. Mintha valami finom fenyegetés is lenne benne. Ha fenn akarsz maradni, Amerikai Rendszer, mondja Heller, akkor tűzzel-vassal kell terjesztened a liberalizmust, meg a demokráciát. Különben véged. És egyáltalán, ha ennyi baj van ezzel a modernitással, amely legnagyobb problémáira Heller sem találja a megoldást, miért kell fenntartani? Miért e foggal-körömmel ragaszkodás egy gőzhenger-rendszerhez? Kinek jó az, ha a családok szétesnek? És miért van az, hogy úgy érzem: Heller egyáltalán nem kesereg a megoldhatatlan és tragikus problémák miatt?
    Még mielőtt megfogalmaznám a tanulságot, visszalapozok, mert első lendületemben kihagytam egy-két fontos dolgot.
    „Az identitás pluralitásának elfogadása” – mondja egy helyen. Heller arra gondol, hogy elfogadom, a másik embernek másfajta az identitása. Elfogadom, hogy fekete a bőre színe, elfogadom, hogy zsidó vallású, hogy homoszexuális szegény, hogy szlovák, vagy román. Még jó. Leköpöm, mert liberális? Nem teszem. De nem azért nem, mert liberális vagyok, hanem azért, mert keresztény vagyok, s nekem természetes, hogy minden ember egyenlő Isten előtt. Jézus is leült enni a vámszedőkkel, nem engedte megkövezni a csalárd asszonyt, gyógyította a leprásokat. Sosem az emberekkel viaskodott, hanem a démonokkal, melyek megszállták őket. A démonokkal szemben azonban kegyetlen volt. Nekem természetes a tolerancia, a másik ember iránti elfogadó tapintat. Kevés szót vesztegetek erre, inkább gyakorlom. Ellenben a liberális!  Hajtogatja gépiesen, hogy mindannyian mások vagyunk. Meg az idegen szép. Meg tegyek a gyűlölet ellen. Meg el kell fogadnom a másságot. Mintha ezeket a normákat ő találta volna fel. Nem ő találta fel. Krisztus hozta el ezt a tudást az emberiségnek. Azzal, hogy ezeket most átfestve az orrunk alá dörgölik, megosztanak. A liberálisok dezintegrálnak, mert nem az emberiség nagy közösségéről, testvériségéről beszélnek, hanem a szétszóródásról, a különbözésről, a másságról. A széttartást, a sokféleséget propagálják. Gőzhengerről panaszkodnak, holott ők állnak a gőzhenger kormányánál. A kereszténység az azonosságról hoz örömhírt, ők a másságról ájtatoskodnak. Ki a megosztó? Az emberiség tömegeinek csak tartalomnélküli jelszavakat vetnek, míg maguk a manipulációval megszerzett hatalmon osztozkodnak. Lucifer. És ha elveszik az emberektől a hagyományaikat, hagyományos erkölcsi hatalmaikat, és adják helyébe a liberális demokráciát, milyen lesz a jövő társadalma? Erre maga Heller válaszol. Tessék.
    „Úgy tűnik a társadalmak a jövőben két egyenlőtlen részre fognak oszlani. Lesz egy kisebbség, amelynek tagjai magasan képzett szakmunkát végeznek bonyolult területeken, akik sokat tanulnak, sokat tudnak és keresnek, sokat túlóráznak és semmi egyébre nem lesz idejük, arra sem, hogy élvezzék az életet, szorongóak és neurotikusak lesznek, és jelentéshiánytól fognak szenvedni. És lesz egy többség, amely alacsonyabb rendű munkát fog végezni, néhány óráig, vagy egyáltalán nem dolgozik, keveset keres, keveset tanul, keveset tud, a széthullás állapotában él, szorongó, neurotikus, veszélyes.”
    Veszélyes? A többség veszélyes lesz a modernitásban? Kire? És hogy kell majd e veszélyes többség ellen védekezni? És mindenki, kivétel nélkül, szorongó és neurotikus? És miért csak a többség a veszélyes? Milyen világ ez a fenntartandó modern világ? Ezt kell fenntartani? De miért, ha rossz? Kinek az érdeke mindez?
    Amerika, a demokrácia és a liberalizmus mintaállama az elmúlt esztendőkben szörnyű, véres és minden ízében igazságtalan háborúk sorát indította el. Bosznia, Afganisztán, Irak, hogy csak a lényegesebbeket említsem. Tehát a liberalizmus és a demokrácia képtelennek bizonyult és bizonyul folyamatosan megvédeni a világot a békétlenségtől, a háborúságtól, a tengernyi szenvedéstől. Nem képes elkerülni a várható tragédiákat, azt állítja, ez van, nincs más lehetőség, mintha csak a védekező erőnket akarná megbénítani. Sőt, továbbmegy. Mintha háborúra buzdítana, hiszen, ha nem globális a „liberális modern demokrácia”, akkor veszélybe kerül puszta léte. Tehát a liberalizmus militáns, imperialista, nagyhatalmi ideológia, mely fegyvert nyom Amerika kezébe. Ha fenn akarsz maradni, gyújtsd be a gőzhengert!
 
Nincs külső „erkölcsi hatalom”, ami az emberiséget megvédhetné. A liberalizmus sem az, és a demokrácia sem az. Sem az individuum, sem a kollektívum. Egyetlen ilyen védelmező erő létezik, és ez belül van, a kiteljesedett személyiség, és annak lelkiismerete. 
    Lélek és ismeret. A lelket ismerni kell ahhoz, hogy meghallhassuk lelkiismeretünk szavát. Mint ahogy egy idegent is csak akkor értünk meg, ha értjük a nyelvét. Az értelem nyelve más, mint a lélek nyelve. Aki nem ismeri a lelkét, az nem hallhat-érthet semmit. Az süket. Az fogyatékos. A világot megismerni, azaz az anyagi világban kifele figyelni nagyon könnyű, szinte kizárólag olyan intézmények vesznek minket körül, amik a kifele-ismeretet hivatottak biztosítani. A jelenlegi magyar oktatási miniszternek is az a legfontosabb, hogy számítógép kerüljön minden iskolába, óvodába. Meg hogy az óvodások angolul tanuljanak. Azaz minden tanulás, ismeret horizontális, ember ismerkedik emberrel. Az individuum ismerkedik a kollektívummal. Kifele, mindig kifele. Sosem befele. Mechanikus, elgépiesedett világ ez, ahol az élő ember, az önálló, kiismerhetetlen, gondolkodó személyiség csak akadály. Minden világnézet készen, szépen becsomagolva áll a rendelkezésre. Nincs latin nyelvoktatás már régen az elemi iskolákban, pedig a latin a görög mellett az az európai univerzális nyelv, amely képes közvetíteni a lelki és a szellemi hagyományok magas tartalmait. Hát le is került a tanrendről, a kifele figyelés jegyében! Heller közveszélyes „filozófája” és a tanügyi miniszter lélek-ellenessége között, bizony, erős összefüggés van. 
Az a bajom a liberalizmusnak nevezett mozgalommal, vagy, ha úgy tetszik, hadiideológiával, hogy csak agyonlapítani tud, építeni, emelni nem. De egyenlővé tesz. A föld színével. Úthenger. Lucifer.
    Mégis. Mire apellálhat – tudat alatt – Heller, amikor a modern világ fenntarthatóságában reménykedik? Valamire, amitől rettenetesen fél, mert érzi hatalmát, amit elutasít, mert mellette eltörpül, amit nem említ, hátha ezzel az megszűnik létezni. A lélek ez, ott eredezik, ahová már nem lát be emberi szem, ahol az ember már teljesebb, egészebb, több, nagyobb, mint maga, ahol az emberek nem hasonlítanak, hanem egyeznek, egyek egymással, egyek az Egy Emberrel, az Emberfiával, az egyesítő, a Közösséget teremtő Krisztussal. 
    Bizony, akármilyen paradox, Heller rendszere Krisztusra épít. Titkon benne reménykedik, tőle várja a számára megoldhatatlan problémák megoldását. Persze Heller ezt tagadja, mint ahogy tagadta az európai alkotmány is a kereszténységet. Pedig Európát a kereszténység hozta létre, az európaiságnak a kereszténység a fundamentuma, mely lényegét tekintve nyitott, szeretetre, megismerésre indító, közösségbe szólító, s nem megosztó erő. A kereszténység lényege, hogy Isten előtt mindenki Egy. Egy a zsidó és egy a palesztin és egy az indián és egy a japán. Ez a láthatatlan erő valójában a modernitás rejtett és titokzatos dinamikája, ez hajtja az embereket egymás mellé, közösségbe. Ez az európai egyesülés valódi fundamentuma. Az én országomat ellenségeim építik, mondá az Úr, emberi lény számára alig érthető nyugalommal.
    Heller persze ezt nem érzékeli, nem érzékelheti, hiszen ateista, s így a mélyebb látás számára lehetetlen. Szegény, azt a látszatot igyekszik kelteni, illetve fenntartani, hogy a liberalizmus, az egyenlőség eszméje emberi találmány. A liberalizmus a kereszténység egy piciny darabkája, amit ezek az ügyes technikusok kicsíptek belőle észrevétlenül és gyorsan átfestve, átpolitúrozva a „liberalizmus” nevet adták neki. Mi, keresztények, ezen csak mosolygunk. 
    Összefoglalom tehát, mi a megoldás – Európában – a válságra. A megértett kereszténység. A megtisztított kereszténység, agresszív és merev klérus és dogmák nélkül. Még mielőtt bárki felháborodna, közlöm, hogy a kereszténység nem vallás. Hagyomány, mégpedig az egész emberiség hagyománya. A japánoké is, az indiaiaké, az araboké és a zsidóké is. Lelki megoldás. Nem politikai, vagy jogi. Szabad megoldás. Mérték. Mérce. Tudás. Hogy van az életnél fontosabb, magasabb. Hogy nem csak horizontális világ van, hanem vertikális is. Hogy a dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem fölül.
    Ez a megoldás. A többit már nyugodt szívvel rábízhatjuk a fiatalokra.
 
Kiss József
A cikk 2005. február 15-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
IRODALOM, KÖZÉLET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón