vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
KULTURÁLIS LAPSZEMLE
Katona Klári
mindvégig optimista
Az utánozhatatlanul fiatalos, páratlan népszerűségnek örvendő énekesnő, Katona Klári mostanában nem tud időt szakítani saját zenei pályájának egyengetésére. Új dalaira még várnunk kell, mert egyelőre azon dolgozik, hogy gyermekeink zenei tehetsége minél könnyebben megmutatkozzon. Egy óvodásoknak szóló kiadványt szerkeszt, amelynek segítségével a kicsik könnyen megsimerkedhetnek a zenei fogalmakkal, illetve figyelmes és értő énekes, muzsikus és zenehallgató lesz belőlük. Ha nem ezzel foglalkozik, akkor éppen az igen sikeres jótékonysági kezdeményezés, az Adományvonal nevében ad interjút vagy tart sajtótájékoztatót. De hogy addig se maradjunk Katona Klári-dalok nélkül, egy különleges rádióműsorban biztosan, legalább hetente hallhatunk belőlük néhányat. 
  
Ferencvárosi Magazin: Egy igen érdekes sorozat hallható mostanában a Magyar Rádióban, amely az egész eddigi zenei életművét átöleli. 
  
Katona Klári: Igen, az első felvételektől a tavaly elkészített lemezemig minden anyagot tartalmaz a műsor. A Magyar Rádió kezdeményezésére jött létre, egy sorozat részeként, amely az LGT és Zorán után az én dalaimmal folytatódik. Tizenkét adásban dolgozzuk fel a teljes zenei anyagot, január közepéig minden péntek este egy-egy negyvenöt perces összeállítás hangzik el. A műsorban Siklósi Erikkel beszélgetünk, aki sporttal foglalkozott eddig a legtöbbet a rádióban, olimpiai aranyérmeket és ok más fontos eredményt közvetíytett és kommentált. Az érdeklődésében benne van az az izgalom, ami különlegessé teszi a műsort. Ennek is köszönhető, hogy rengeteg olyan dolog kerül szóba, ami eddig soha, sehol nem hangzott el. 
  
Magazin: Mi lehet az oka, hogy egy más területről érkező tömegkommunikátor ilyen sikerrel tudja kezelni a zenei témát? 
  
K. K.: Azt figyeltem meg, hogy aki számára fontos a sport, az nagyon szereti a zenét, és fordítva. A két tábor nagyon tiszteli és elismeri egymás teljesítményét. 
  
Magazin: Ezzel a műsorral mintegy összegzik a szerkesztők az eddigi zenei tevékenységét. Tavaly egy másik fontos szakmai elismerésben részesült? Aranyzsiráf-életműdíjjal tüntették ki. Máris rengeteget ért el, de ha jól tudom, továbbra sem ül ölbe tett kézzel. 
  
K. K.: Úgy érzem, ezek a dolgok az életem egy olyan szakaszában történtek, amikor az igazán nagy része még hátra van. Sok-sok tervem van, amik azokon az alapokon nyugszanak, amit eddig megteremtettem. Roppant tudatosan álltam hozzá a feladatokhoz, mindig a helyükön voltak a dolgok. Azt hiszem, meg is történt eddig az életemben minden, ami megtörténhetett. 
  
Magazin: És mi az, amivel mostanában a legtöbbet foglalkozik? 
  
K. K.: Egy egész kis csapattal dolgozom egy különleges kiadványon, amely három és nyolc év közötti gyerekek számára készül. Óvodás dalaim a címe, és azért készült, hogy segítsen a kicsiknek élvezetesen énekelni, zenélni tanulni. A könyvecske és a CD együtt használható, a hanganyagon tizenkét ovis gyerek énekel, vonósnégyes kísérettel. Nemcsak a dallamok és a szövegek megtanulása a fontos, hanem a zenei forma is: hogy mikor kell belépni, hogyan kell hagyni a másikat térhez jutni, mikor kell a háttérben maradni, kivárni a másik szólamát? 
  
Magazin: Ezek megtanulása nem csak a zenében lenne fontos. 
  
K. K.: Az efféle indirekt tanulás olyan dolgog, ami a magatartásra és az egész életre is hathat. Egyébként abból ered a kiadvány ötlete, hogy a nagyobb gyerekek és a felnőttek is nagyon kedvelik a kareoket, s a kisebbek – az olvasás képességének híján – eddig ki voltak zárva az efféle élményből. Pedig rendkívül fontos lenne, hogy jókedvvel és szívesen foglalkozzanak az emberek a zenével. Sokszor látom, hogyan hagyják abba a tanulást: akár a hangszeres zenét, akár az éneklést, pedig nem lenne szabad. 
  
Magazin: A gyermekekkel kapcsolatban más területen is nagy energiák bevetésével dolgozik. Egy igen nagyszabású jótékonysági akciónak is az Ön a „nagykövete”. 
  
K. K.: Az első ilyen próbálkozásom 1993-ban volt, a „neked” című albumom megvásárlásakor minden eladott példányból száz forintot gyermekétkeztetésre fordítottunk, és szerencsére szép számmal fogyott a lemez. Nagyon örültem, amikor tíz évvel később egy hasonló kezdeményezéshez engem kértek fel, hogy népszerűsítsem az akciót. Egyébként Európa-szerte egyedülálló jótékonysági forma ez. Most december végéig a szívbeteg gyermekek javára gyűjtünk. Az elmúlt év tanulsága, amit az Adományvonallal kapcsolatban levonhatunk, hogy ha van valaki, aki nagyon hisz valamiben, az sikerül. Az akció sikeréből kiderült, hogy az emberek elkezdtek másokért felelősséget vállalni, és ez a követendő modell. 
  
Magazin: Tehát az emberek iránti bizalomnak köszönhető, hogy ilyen sikeres az akció? 
  
K. K.: Furcsa sajátosságunk ebben az országban, hogy sok-sok rossz hírt közlünk a környezetünkkel, erősítjük egymásban, hogy ez meg az nem működhet, nem lesz jó, úgysem sikerül. Sokkal többre mennénk, ha nem ilyen sötéten látnánk a dolgokat. 
  
Magazin: Önnél honnan ered ez a kivételes optimizmus? 
  
K. K.: Születési rendellenesség, úgy látszik. De szerencsére sikerült nem elveszíteni, sőt, inkább kiaknázni. 
  
Magazin: Várhatunk Öntől újabb lemezt mostanában? 
  
K. K.: Ezzel csak jövőre tudok majd foglalkozni, egyelőre lefoglal a többi munka. Van lehetőség, felkérés, amint időm lesz rá, hozzálátok. De most úgy éreztem, egy kicsit más területekkel kell foglalkoznom. A popzebe megítélése sokat romlott mostanában, és nagyon gondolkodom rajta, hogy hogyan lehetne visszaemelni oda, ahová való. Tavaly volt szerencsém látni New Yorkban, hogyan rohantak lélekszakadva, árkon-bokron át az öltönyös menedzserek Manhattanből az Al Jarreau-koncertre. Futás közben gombolódtak szét a zakók, és bomlottak ki a nyakkendők. Ezt a lelkesedést kellene visszahozni itthon is. 
  
Garancsi Ágnes
  
Forrás: Ferencvárosi Magazin, 2003. november–december, 10–11. old. 
  
Kapcsolódó cikkünk: 
Óvodás dalaimDalok és dalosjátékok Katona Klári gondozásában
A cikk 2003. december 26-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés a
KULTURÁLIS LAPSZEMLE
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
Szerkesztőségi forródrót és SMS-küldési lehetőség: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón