|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Verseket
is ír a Krónikásének Nagyasszonya
|
 |
| „Dévai Nagy
Kamillának már a neve is muzsikál, hisz kimondásakor
a magas és a mély magánhangzók váltakozása
szinte szabályos dallamíveket ír le… És muzsikál
a szeme, a szája, az arca, a mozgása és a mozdulatlansága
– egyszóval: muzsikál az egész lénye, szinte
sugárzik róla a zene. Azaz, pontosabban szólva: nem
róla, hanem belõle. Mintegy a sejtjeibõl. (…) Két
fontos dologhoz ért: egyrészt ahhoz, hogy új archimédeszi
ponttal ajándékozzon meg költõi mûveket,
hiszen az elõadott versek zenéjét zömmel õ
maga szerzi. Másrészt ahhoz ért, hogy a költeményeket
– Berzsenyi Dánielét éppúgy, mint Szécsi
Margitét – így „továbbdimenzionáltan” is kellõ
mûvészi hitellel és meggyõzõ erõvel
juttassa célba, egyetlen szál gitár segítségével.”
– Baranyi Ferenc szavai ezek, Dévai Nagy Kamilla „Versvigasz”
címû kötetének elõszavából
valók. Merthogy kedves, szép arcáról, jellegzetes
homlokdíszeirõl, szívet melengetõen csengõ
hangjáról és az egy szál gitárjáról
jól ismert, világhírû mûvésznõnknek
önálló verskötete jelent meg 1998-ban (utánnyomtatva
2000-ben is) a Mûvészetbarátok Egyesületének
gondozásában. Miként a könyv címe is utal
erre, a szerzõnek vigaszra volt szüksége, s ezt a vigaszt
a versek adták meg számára. De mi volt az a körülmény,
amely a vigasz szükségét szomjúhozta? Öt
évvel ezelõtt, 1996. január 22-én, egyik elõadása
után Dévai Nagy Kamillát súlyos autóbaleset
érte, amely során – saját szavait idézve –
„kis híján a Túlvilágra jutott”. Hónapokig
ágyhoz láncolta az agyrázkódás. Gitárját
nem ragadhatta magához, tollat és papírt viszont igen.
Akkor, ott, a kórházban versek, azaz „versvigaszok” születtek.
„Ám nemcsak magának szerzett vigaszt velük, hanem
másoknak is. Ez teszi költõvé.” – véli
elõszavában Baranyi Ferenc. S valóban, a kötetben
a költõ Dévai Nagy Kamilla mutatkozik be – lám,
tarsolya telis-tele van még meglepetésekkel, ezidáig
még feltáratlan közkincsekkel –, aki olyannyira megtalálta
vigaszát a versekben, Istenbe vetett hitében, élni
akarásában, hogy talán minden túlzás
nélkül elmondhatjuk: újjászületése
óta még többet alkot, még többet ad.
Amikor valaki majdnem elveszíti, majd csodával határos módon visszakapja földi életét, szemléletében némiképp átalakulva fogadja azt: az újjászületés új célokat, a világ dolgainak valamennyire más megítélését és az esetek legtöbbjében azokhoz egészen más hozzáállást eredményez. Dévai Nagy Kamillát alapjaiban nem változtatta meg a „halál torka”: õ azelõtt is a szeretetet, a tiszta emberi érzéseket, az összetartozás üzenetét és a magyar szót hozta-vitte világszerte, versben és dalban, s ezt teszi ma is. Újjászületése óta feladata, küldetése legfeljebb kibõvült, tenni akarása megsokszorozódott, de lényegében ugyanaz maradt: Kamilla és a Krónikásének neve, minden tartalmával, értékével és mondanivalójával együtt, immáron egyszer s mindenkorra, elválaszthatatlanul összefonódott. A baleset során autója és autójában minden teljesen összeroncsolódott, egy valamit kivéve: a gitár sértetlen maradt, még csak el sem hangolódott. Magához térve Kamilla ezt égi jelnek tekintette, és elhatározta, hogy hátralevõ életét az utánpótlás nevelésére fordítja. Sok-sok nehézség és vajúdás közepette született meg Közép-Európa elsõ és mindmáig egyedülálló énekes-gitáros elõadó-mûvészképzõ Intézménye, a Krónikásének Zeneiskola, ahol Kamilla és növendékei, mint egy nagy család, úgy élik hétköznapjaikat. Az iskola nem csupán elindítja és képzi, hanem változatos, gazdag és egészen rendkívüli fellépésekhez is juttatja tanítványait. Errõl a húsz esztendõs növendék, Sashegyi Zsófia mesélt lapunknak, aki a kezdetektõl fogva tanulója volt az iskolának, mi több, társai diák-önkormányzati elnöknek is megválasztották. Idén tavasszal, egy gyönyörû vizsgaelõadás eredményeképpen már a mûködési engedélyt is megszerezte: – Azért egyedülálló a Krónikásének Zeneiskola, mert énekes – gitáros – elõadómûvész képzõ, tehát nem az énekesi és nem a gitárosi pályára készít föl, hanem a kettõt együtt ötvözi, mi több, egy harmadik: színészet is van benne. Tanulunk beszédtechnikát, színpadi elõadómûvészetet, színpadi mozgást, hangképzést, klasszikus gitárt, gitárkíséretet, olyanoktól, mint pl. Huzella Péter a Kalákából, Wacha Imre, dr. Stollár Katalin, Mádi Szabó Katalin, a Honvéd együttesbõl ismert Schmidt Ferenc és hát természetesen Dévai Nagy Kamilla. Az idei tanévtõl jazz-gitár és jazz-ének szak is indult. A létszámunk mára negyven-ötven köré emelkedett. Ami számomra mindig is a legvonzóbb volt ebben az iskolában, az egyrészt a társaság, másrészt az, hogy a kezdetektõl voltak fellépési lehetõségek. Az elején még senki nem ismert minket, így Kamilla fellépéseire mentünk el. Ahová õt hívták, oda vitt minket is, mint a növendékeit és gyerekeit. Az elsõ év végére készült el a „Magyarok fénye” címû, kb. egy órás történelmi áttekintõ mûsorunk, amellyel komoly fellépéseink vannak azóta is. Most már egyre több helyre hívnak minket, a csapatot, tehát a Krónikásének Zeneiskolát. Mûsoraink legnagyobb része megzenésített vers, de vannak benne régi népi énekek, népdalok, históriás énekek, tehát mindenbõl válogatunk, ami a magyar népzenében elõfordul. Tavaly áprilisban, Budapesten a Mátyás-templomban volt egy nagyon sikeres koncertünk, egyébként fõleg vidéki elõadásaink vannak, s mivel egy történelmi mûsorról van szó, általában a nemzeti ünnepek környékén hívnak bennünket. Kiállítások megnyitóján is gyakran jelen vagyunk egy-két szereplõvel. A legjelentõsebb esemény pedig az, hogy két évvel ezelõtt a csapatból tizenkilencen három hetet töltöttünk Amerikában, ahová a Duna Tv egy operatõre is elkísért bennünket és felvételt készített az utazásról, a fellépéseinkrõl. New York-ban, a floridai Sarasotában és San Francisco-ban, meg e városok környékén mutattuk be mûsorunkat a magyar anyanyelvû közönségnek. Dévai Nagy Kamilla új élete tehát még több alkotói munkát, és ezzel arányosan ugyanoly sok eredményt is hozott. A „Versvigasz” után felcsendült újra a dalvigasz, amelybõl kicsik és nagyok egyaránt részesülhettek. Érdemes szó szerint idézni, miképpen ajánlja Kamilla a gyerekeknek 1998-ban megjelent, „Bendegúz” címû kazettáját: „Egyszer volt, hol nem volt…, van egy néni, akit Kamillának hívnak, és aki nagyon-nagyon szereti a gyerekeket. Annyira, hogy létrehozott egy iskolát, amelynek Krónikásének Zeneiskola a neve, s ahol sok kisebb-nagyobb diák tanul énekelni, gitározni, zenélni. S amikor Kamilla találkozott egy kedves írónénivel, akit Esztergályos Erzsébetnek hívnak, elhatározták, hogy együtt létrehoznak egy magnókazettát, amelynek Bendegúz lesz a címe. A diákok lelkesen tanulni kezdték ezeket a játékos verseket, majd bementek egy lemezstúdióba, és mint a nagy, igazi mûvészek, felénekelték – gitározták – csellózták – fuvolázták – furulyázták – xilofonozták – cintányérozták – szájharmonikázták – brekegték – kotkodálták – sihuhuzták a verseket. Rengeteget kacagtak, mókáztak a felvételek között. Remélem, ha meghallgatjátok, ti is érzitek ezt a hangulatot. Szeretettel: Dévai Nagy Kamilla.” A már említett, növendékeivel együtt elõadott „Magyarok fénye” címû történelmi áttekintõ mûsor, mellyel Kamilla tengeren innen és túl egyaránt óriási sikereket arat, ugyancsak megjelent kazettán, s azt Kamilla így ajánlja minden magyar érzelmû felnõtt szívnek, szemnek és fülnek: „Nehéz ma magyarnak lenni… és mindig is az volt. Errõl a forrongó szabadságvágyó, vérrel írott, mégis diadalmas 1100 esztendõrõl szól a Magyarok fénye.” És ez még nem minden. „Krónikásének a szeretetrõl” címmel nemrégen egy CD is napvilágot látott, amire Kamilla húsz olyan dalt gyûjtött csokorba, amelyek a világ legcsodálatosabb érzésérõl, a szeretetrõl szólnak. A mûvésznõ egy-egy dallal Diana hercegnõ és Teréz anya emlékének is tiszteleg. Lám-lám, a baleset óta eltelt öt év termését egy cikknyi terjedelemben csak a teljesség igénye nélkül, távirati stílusban lehet összefoglalni. Gyõri Magdának volt igaza, amikor õ is megragadta tollát, de nem cikket, hanem könyvet írt Dévai Nagy Kamilláról. Mert Kamilla élet- és pályaútját, az õ kivételes tehetségének megannyi bizonyítékát, minden akadállyal bátran szembenézõ elszántságát, bátorságát és kitartását, a legmélyebb emberi érzelmek, a magyar Szó és a mûvészi Zene védelmében vívott kõkemény küzdelmét könyvnél rövidebb terjedelemben csakugyan nem lehet megosztani az olvasóval. És végül, íme néhány gondolat-idézet Gyõri Magda könyvének borítójáról: Erdély bércei,
hegygerincei, a búvó patakok, lankás domboldalak õrzik
gyökerét, de hazája mindazon hely, ahol magyar szív
dobban.
Mit is fûzhetnék hozzá mindehhez? Dévai Nagy Kamilla és növendékeinek a dalok és a húrok hangján szálló üzenetét bárcsak minél többen meghallanák! Varga Gabriella
Dévai Nagy Kamilla verseibõl egy csokornyit átnyújtunk nektek „Kortárs Irodalmi Válogatás” rovatunkban. Lapozzatok oda és fogadjátok szeretettel! a szerk.
|
|
|
|
|
 |
|
